Néha úgy érzem, hogy ki kell írni magamból.

Jó régen írtam. Szalad az idő. A lányok már elmúltak egy évesek, és szaladnak. Igen, két felé.

A nagy fiam elkezdte az iskolát. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Kegyetlen nehéz. Az iskola. A fiammal foglalkozni a lányok mellett, és úgy általában az egész élet.

Mert azóta már egyedül csinálom, teljesen. Apának búcsút mondtam, mert előtte se volt igazán itt.

Hogy néha eszembe jut jól döntöttem-e? Igen. Sokszor. Rengetegszer. És nincs jó válaszom.

Muszájból élek, és ez nem egyszerű.

S közben azt hiszem, nagyon rossz anya vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.