Ma reggel, mikor apuka hazaért épp ordított az egyik gyerek (3 hós). Mondom neki, hogy Barbi az. Mire ő, tényleg?

(Barbi a nyugisabb.) Nézegeti, nézegeti, aztán azt mondja: - Ő a Bogi.

Nohát kérem szépen, és igaza volt. Így derült fény arra, hogy én előző este óta - szerintem a fürdésnél történt a csere, - összecserélve kezeltem őket. Mondjuk ez sok mindent megmagyaráz így utólag.

Ez volt az a mommentum, ami arra indított, hogy megosszam veletek: Anyának lenni, nem mindig leányálom egy gyerekkel sem. De kettővel meg pláne! (Mindkettőt próbáltam, illetve a második verziót most csinálom.)

Azóta sasszemekkel lesem a bal fülcimpát, mert ez alapján biztosan meg tudom különböztetni őket:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.